A TAW Galéria a Tokaj Art Wine budapesti kiállítótere. Programját a fővárosi galéria és a tállyai művésztelep közötti kapcsolat alakítja: a művek bemutatása mellett az alkotói folyamatnak és a személyes szakmai párbeszédnek is teret ad. Kiállításain különböző generációkhoz és médiumokhoz tartozó magyar és nemzetközi alkotók szerepelnek. A kortárs művészetet nem elefántcsont-toronyként, hanem a mindennapi kultúra részeként kezeli; ezt erősítik a tárlatokhoz kapcsolódó beszélgetések, gyűjtői programok és a Tokaj-hegyaljai borkultúra jelenléte is.

Határesetek

Hol ér véget a használati tárgy, és hol kezdődik a műalkotás? Szükség van-e egyáltalán erre a választóvonalra?

A Budapest Contemporary design felé nyitó szemléletéhez kapcsolódva a TAW Galéria standja olyan alkotói pozíciókat állít egymás mellé, amelyek nem igazodnak egyetlen műfaj szabályaihoz. A válogatás azt vizsgálja, hogyan változik meg egy tárgy jelentése, amikor a funkció, az anyag és a művészi gondolat nem választhatók el egymástól. A határátlépés itt nemcsak a műfajok között történik: az alkotói szerepek, a szerzőség és a közös munka megszokott kereteit is érinti.

Simon Holpert kerámiái megőrzik az edény és a váza alapszerkezetét, mégsem merülnek ki a használatban. Formáik, felületeik és mázaik szobrászi jelenlétet adnak nekik: helyük lehet egy lakótérben, mégsem puszta használati tárgyként működnek.

Kiss Miklós munkásságában eleve átjárhatók a tervezőgrafika, a tárgytervezés, az installáció és a képzőművészet területei. A tömegkommunikáció és a fogyasztói kultúra vizuális rendszerei nála nemcsak formai források, hanem vizsgálat tárgyai is. Munkái használják a design közvetlenségét és vonzerejét, közben rákérdeznek arra, hogyan olvasunk képeket, tárgyakat és jeleket.

Bodrogi Judit a hagyományosan a női, otthoni munkához és a díszítőművészethez sorolt hímzést rajzi médiumként alkalmazza. Művei nem „képzőművészeti rangra emelik” a hímzést, hanem magát ezt a hierarchiát teszik kérdésessé: miért tekintettünk bizonyos anyagokat és technikákat hosszú időn át kevésbé jelentősnek, és mennyiben határozta ezt meg, hogy elsősorban női munkaként tartották számon őket?

Fülöp Luca praxisa is a képzőművészet és a dizájn határán mozog: festmények, printek, akvarellek és dizájntárgyak kerülnek egymás mellé. Munkáiban – Simon Holperthez hasonlóan – az intimitás és az érintés kap központi szerepet, miközben a testiség és a szexualitás kérdései is megjelennek. A különböző műfajokat érzékeny, személyes vizuális világ kapcsolja össze.

Labrosse Dániel festőként, illusztrátorként és animációs alkotóként folyamatosan mozog az autonóm képzőművészet és az alkalmazott vizuális kultúra között. Pályáját zenei, divat- és márka-együttműködések kísérik, a vásárra a jelenleg futó kollaborációjának eredményei debütálnak majd.

A bemutatott alkotások nem feloldják a műfaji határokat, hanem láthatóvá teszik, milyen értékítéletek és beidegződések tartják fenn őket. A használati tárgy, a hímzés, a fogyasztói kultúra képi nyelve vagy egy kollaboráció során létrejövő anyag épp arra mutat rá, hogy minden skatulya mesterséges konstrukció, amit tulajdonképpen feleslegesen aggatunk a minket körülvevő tárgyakra.