A Pillangó Project 2024-ben jött létre, egy független kortárs művészeti kezdeményezésként, amely különböző alkotói nézőpontok találkozásából építkezik, feltörekvő és önálló alkotói utakat követő művészeket támogat. Kiállítások és együttműködések révén kapcsolja össze az alkotókat a közönséggel, a gyűjtőkkel és a kulturális szakma szereplőivel. Olyan műveket és alkotókat helyez egymás mellé, amelyek és akik korunk kérdéseit személyes és váratlan megközelítésből teszik láthatóvá.

Az idei fotográfiai válogatás ezt a nyitottságot tárja a látogatók elé: a hagyományos optikai képalkotás és a mesterséges intelligenciával létrehozott művek találkozásán keresztül kérdez rá az emberi alkotás, a szerzőség és a művészi érték jelentésére. A nézőt közös gondolkodásra hívja, teret hagyva az eltérő értelmezéseknek és az önálló ítéletnek.

A KÉP EREDETE - Fotográfia és alkotói jelenlét a mesterséges intelligencia korában

A Pillangó Project idei válogatása Fekete Gábor, Fekete Kinga Alexandra és Can Togay munkáin keresztül vizsgálja, hogyan változtatja meg a mesterséges intelligencia a fotográfiáról és a képalkotásról való gondolkodásunkat.

Fekete Gábor saját építésű camera obscurája a külvilág képét egy elsötétített sátor talajára vetíti. A táj és a föld felülete ugyanabban az optikai képben találkozik: a látványhoz hozzátartozik a hely anyaga, az ott töltött idő és az alkotó fizikai jelenléte. Fekete Kinga Alexandra Jetsetters sorozatában a generatív képalkotás és a manuális kidolgozás a digitális társadalom kritikai vizsgálatának eszköze. Can Togay mesterséges intelligenciával létrehozott képei a fotográfia ismerős képi nyelvét használva olyan jeleneteket tesznek láthatóvá, amelyekhez nem szükséges a kamera előtt megtörtént esemény.

A három alkotói gyakorlat más-más módon veti fel a kép és a valóság kapcsolatát. Egy fény által létrehozott kép is lehet zavarba ejtően festői; egy generált jelenet pedig fényképszerűen hihető. Mit tekintünk hitelesnek? Milyen értéket tulajdonítunk a személyes jelenlétnek, a technikai tudásnak, a képzeletnek vagy a kiválasztás gesztusának? Hol érzékeljük az emberi szerzőséget, és hol válik ez kérdésessé?

A kiállítás a nézőre bízza, mely képekben ismer fel művészi értéket, és miért. Arra hív, hogy saját ítéletünk alapjait is megvizsgáljuk: változik-e a képhez való viszonyunk, ha megtudjuk, hogyan készült?

KIÁLLÍTOTT MŰVÉSZEK

Fekete Gábor fotográfus és illusztrátor, aki Kasselben tanult, majd a Luzerni Főiskola Design és Művészet területén is tanított. Camera Obscura Tent Photography Project című munkájához saját, periszkóppal felszerelt camera obscurát és fényt kizáró sátrat épített. A külső táj a sátor talajára vetül, ahol a homok, a növényzet vagy a föld textúrája a kép részévé válik. Fotográfiáiban a megfigyelés türelme és az optikai kísérlet olyan látványt eredményez, amely a festészethez is közel kerül.

Fekete Kinga Alexandra a fotográfia felől érkezett a digitális és generatív művészethez; alkotói munkáiban az AKF812 nevet is használja. Jetsetters sorozata a klasszikus festészet allegóriáit, különösen Hieronymus Bosch zsúfolt világát kapcsolja össze a közösségi média önmutogatásával és a figyelem megszerzésének kényszerével. Generált képi elemekből, részletes manuális összeállítással és kidolgozással építi kompozícióit. A kiállított Self-Amplifying Eternal Oblivion és Resistance Should Have Begun Right Here But It Didn’t című művek vonzó felszíne mögött az emberi viselkedés nyugtalanító, disztópikus képe bontakozik ki.

Can Togay író, filmrendező és médiaművész. Mesterséges intelligenciával létrehozott munkáiban a fotográfia és a mozgókép eszköztárát használja elképzelt helyzetek megjelenítésére. Az idei válogatásban képei a felismerés és a bizonytalanság közötti feszültséget hozzák a közös gondolkodásba: a látvány ismerősnek tűnik, mégis kizökkent. A kiállított műegyüttes az állóképek mellett A Calembeux-i koporsó esete című, hanggal kísért videómunkát is bemutatja.