A Bura Galéria Budapest VIII. kerületében, a Kőfaragó utca 5. szám alatt működő progresszív roma művészeti galéria és kulturális közösségi tér. A galéria körül fiatal művészekből és értelmiségiekből álló közösség szerveződik, amely számára a művészet nemcsak kulturális gyakorlat, hanem a társadalmi párbeszéd és a kritikai gondolkodás eszköze is.

Statementünk: „Hiszünkl abban hogy a roma kultúra része a magyar és az európai kulturának és hiszünk abban, hogy a roma kultúrának részét képezik a kortárs kritikai narratívák is”

A Bura Galéria nem csupán kiállítótér, hanem együtt gondolkodó és alkotó kollektíva. Programjainkban fontos szerepet kap a művészeti aktivizmus, a társadalmi érzékenység és a politikai művészet, valamint a hatalmi struktúrák és az elit kritikai vizsgálata. Szolidaritást vállalunk a kirekesztett és sérülékeny társadalmi csoportokkal, miközben olyan nyitott és befogadó közeget kívánunk létrehozni, amely teret biztosít különböző tapasztalatoknak, nézőpontoknak és kritikai megszólalásoknak.

A roma kultúrát nem elszigetelt vagy kizárólag hagyományőrző keretben értelmezzük, hanem a kortárs magyar és európai kultúra aktív, folyamatosan változó részeként. Kiállításainkon és művészeti projektjeinkben ezért a roma közösségeket érintő aktuális társadalmi és politikai kérdéseket a kortárs művészeti tendenciák, vizuális nyelvek és kritikai gyakorlatok eszközeivel jelenítjük meg.

CIGÁNYBŰNÖZŐK FOR PRESIDENT

A Bura Galéria a Budapest Contemporary keretében a Cigánybűnözők roma dadaista művészeti csoport legújabb, Cigánybűnözők for President című sorozatát mutatja be. A kiállítás tizenegy olaj-vászon festményből és egy tizenhárom darabos plakátsorozatból áll. A stand egységes installációként jeleníti meg a műveket, megidézve a politikai kampányok, a választási propaganda és az utcai vizuális kommunikáció világát.

A Cigánybűnözők 2024-ben alakult roma dadaista művészeti csoport. Alapítói Mc Lakatos Hunor (aka Oláh Norbert), Gróf Nagybányai Horhy Miklós Leonidasz (aka Szegedi Tamás), valamint Hádész Junior, a huszonöt centiméteres törpe pincser. Nevük a magyar közbeszéd egyik legsúlyosabban terhelt kifejezésének tudatos kisajátítása. A „cigánybűnözés” fogalma a Kádár-korszak rendészeti és kriminológiai diskurzusában is jelen volt, napjainkban pedig diszkriminatív, rasszista jelentéstartalommal bír, és a szélsőjobboldali politikai retorika részeként is megjelenik.

A kollektíva politikai és társadalmi szatírával, provokatív, gyakran szándékosan anti-PC eszközökkel vizsgálja a kortárs magyar valóságot. Művészeti gyakorlatuk egyik központi témája az elit képmutatása: a politikai, gazdasági, kulturális és művészeti hatalom önellentmondásai, kettős mércéi és önigazoló mechanizmusai. Kritikájuk nem kötődik egyetlen politikai oldalhoz: a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali retorikák, a populizmus, az identitáspolitika és a hatalom különböző formái egyaránt szatírájuk tárgyává válhatnak. Romadadaista módszerük alapja a kisajátítás, a túlazonosulás, az abszurd, a provokáció és az önirónia.

A Cigánybűnözők for President a választások előtti NER-korszak sajátos társadalmi és politikai lenyomataként értelmezhető. A közvetlenül a választásokat megelőző időszakban készült művek egy olyan közéleti állapotra reflektálnak, amelyben a propaganda, a kultúrharc és a politikai abszurditás sokszor már meghaladja a szatíra lehetőségeit. A sorozat ezért nem utólagos kommentár, hanem egy felfokozott történelmi pillanat közvetlen vizuális reakciója.

A festmények a naiv festészet, a politikai plakát és a propagandakép vizuális nyelvéből építkeznek. Visszatérő motívumuk a maszk, amely egyszerre idézi meg a rasszista sztereotípiákat, az identitások performativitását, a politikai szerepjáték teatralitását és az elit képmutatását. A kollektíva kisajátítja a politikai kommunikáció nyelvét, majd eltúlozva és abszurditásig fokozva fordítja azt vissza önmagára.

A legutóbbi választás eseményei mára a jelen történelmének részévé váltak. Néhány hónappal ezelőtt a Cigánybűnözők for President még egy felfokozott politikai időszak, a kampány abszurditásának és drámaiságának ironikus reflexiójaként született. Ma azonban már egy olyan folyamat kezdetét is jelenti, amelyben el kell kezdenünk feldolgozni, értelmezni és történeti perspektívába helyezni az elmúlt közel két évtized társadalmi és politikai tapasztalatait. A sorozat ennek a közelmúltnak a groteszk vizuális lenyomata, miközben nem kíván biztonságos történelmi távolságba vonulni: a múlt kritikai értelmezése mellett ragaszkodik a jelen hatalmi viszonyainak, ellentmondásainak és képmutatásának folyamatos vizsgálatához is.