Vági Flóra ékszereinek egyik legfontosabb sajátossága az anyaghoz fűződő érzékeny, szinte intuitív viszony. Munkáiban gyakran használ fát és régi könyvek lapjait – olyan természetes anyagokat, amelyek számára saját történettel, „előélettel” rendelkeznek. Ezeket faragással, rétegezéssel, festéssel, varrással és finom kézi megmunkálással alakítja át, miközben megőrzi eredeti karakterük egy részét. A könyvlap így egyszerre marad papír és válik szirmot, korallt vagy tengeri organizmust idéző, plasztikus formává. 

Ékszereinek organikus világa erősen kötődik a természethez, de nem annak utánzására törekszik. Inkább növekedési folyamatokat, rétegződést, burjánzást és átalakulást idéz meg. Brossai és nyakékei gyakran miniatűr szobrokként hatnak: egyszerre törékenyek és strukturáltak, részletgazdagok és meglepően könnyedek. A viselő testén a tárgy új térbeli helyzetbe kerül, mozgása és közelsége pedig tovább alakítja az érzékelését. 

Művészi kifejezésmódjában a kézműves tudás és a kortárs tárgyalkotói gondolkodás szorosan összekapcsolódik. Az anyaggal folytatott türelmes, precíz munka nem öncélú virtuozitás, hanem a forma és a jelentés kialakításának alapvető eszköze. Ékszereiben a törékenység és a strukturáltság, a természetesség és a mesterséges beavatkozás, a szabályosság és az organikus burjánzás folyamatos feszültségben áll egymással.

Vági Flóra aranyművesként végzett Budapesten, majd Mexikóban és a firenzei Alchimia kortárs ékszeriskolában tanult; 2008-ban a londoni Royal College of Arton szerzett mesterdiplomát. 2004-ben elnyerte a müncheni Talente díjat, 2012-ben az Európai Iparművészeti Díjat, 2022-ben pedig dicséretben részesült a koreai Cheongju Craft Biennálén. 2021 óta a MOME Ékszer és fémművesség mesterszakának vezetője. Munkái számos jelentős nemzetközi és hazai közgyűjteményben megtalálhatók, többek között a londoni Victoria and Albert Museum, a Dallas Museum of Art, a Fuller Craft Museum (Brockton), a CODA Museum (Apeldoorn), a GRASSI Museum (Leipzig), valamint a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében.

Vági művészetében a kortárs ékszer autonóm tárgy és intim, viselhető forma. Munkái nem választják szét a kézműves tudást, az anyaggal való kísérletezést és a személyes érzékenységet: éppen ezek összekapcsolásából születik meg sajátos, könnyen felismerhető vizuális világa.