2017-ben diplomáztam a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának Középülettervezési Tanszékén. Diplomamunkámban a képzőművészet iránti érdeklődésemet kifejezve Amerigo Tot Emlékhelyet és Múzeumot terveztem, amelyért Diplomadíjat kaptam. Az építészeti tervezés során mindig is kerestem és keresem a képzőművészeti és szobrászati megközelítéseket. Erasmus-ösztöndíjam során Rómában tanultam, ahol az építészettörténet, az antik európai örökség és az építészet, épületszobrászat, valamint festészet harmóniája mély hatást gyakorolt rám – ez a hatás a mai napig meghatározó az alkotásaimban. A Rómában töltött évem inspirálta leginkább a kezdeti képzőművészeti törekvéseimet.

Grafikai és építészeti munkáim mellett elsősorban tusrajzokat és akvarelleket készítettem. Az évek folyamán fokozatosan fordultam a festés felé. Eleinte kisebb méretű képeket készítettem, ezekben a valós és fiktív helyszínek határainak elmosódása jelent meg, amelyek szubjektív épületábrázolásokban, városképeken és tájakon keresztül tárultak fel. A festmények mellett graffitiket készítettem, amelyek helyspecifikussága, szabadsága és nagy mérete további inspirációt jelentett a képzőművészeti munkáimban. 2022-ben kezdtem nagyobb méretű képeket festeni, pár hónapig a Nyolcésfél művészeti térben béreltem műtermet, ezt követően lakásműtermemben folytattam munkámat. 2022 óta foglalkozom kerámia tárgyak készítésével is. 2023-ban több csoportos kiállításon vettem részt a Useless Galeri szervezésében. 2024-ben a Dindin Galériában voltak csoportos kiállításaim.

2025. januártól vagyok a Rechnitzer Galéria művésze.

Róma romjain

Technika: akril, vászon 

Méret: 170x100 cm

Készítés éve: 2026

Rövid leírás:

A Róma romjain című festmény egy belső lelki tájat jelenít meg. A képen látható város és romok nem konkrét helyszínként jelennek meg, hanem emlékekből, érzésekből és képzeletből épülő térként. Építész végzettségű alkotóként munkáimban visszatérő téma az építészet kulturális és szimbolikus jelentése, valamint az a mód, ahogyan a városok és történeti terek emlékezetet és érzelmeket hordoznak.

A festményen megjelenő romok számomra az átalakulás jelképei. Nem a pusztulást idézik, hanem azt a folyamatot, amely során a múlt rétegei új jelentésekkel gazdagodva épülnek be a jelenbe. A rom így egyszerre hordozza a változás és a folytonosság tapasztalatát, az emlékezés és az újjáépítés lehetőségét.

A mű egy személyes, női tapasztalatokkal átszőtt képzeletbeli teret idéz meg, amelyben az épített formák az emlékezet, az identitás és az átalakulás metaforáivá válnak. Női alkotóként különösen foglalkoztat a folytonosság kérdése: az a mód, ahogyan a megőrzött emlékek, tapasztalatok és örökségek beépülnek életünkbe, és fokozatosan identitásunk részévé válnak.

A festmény a női identitás egyik lehetséges olvasatát kínálja: azt a belső építkezést, amelyben a múlt nyomai nem eltűnnek, hanem új formákban tovább élnek, alakítva önképünket és helyünket a világban.