Pályamű címe: Látni a láthatatlant...

azaz a női 2. műszak „természetessége”

Fotobox. Ez volt bakfisként az első fényképezőgépem. Aztán újságíróként már a saját írásaimhoz fotóztam, önálló képsorozatokat készítettem. Évtizedekkel ezelőtt elhagytam a sajtó világát, tanítani kezdtem: iskolarendszeren kívül diákokat, pedagógusokat, felnőttképzés keretében pedig a női civil szférában mozogva vállalkozói és női önismeretet, pénzügyi tudatosságot oktattam. Kézműves kurzusokat és kreatív, tengerparti elvonulásokat is vezettem.

Életem harmadik harmadában 2013-ban vált a képzőművészet meghatározó szenvedélyemmé. Elvégeztem egy 2 éves OKJ-s festőművészeti képzést is, dicséretes jelessel befejezve 2019 tavaszán. Művészeti önismeretem során hamar rájöttem, hogy a vegyes technikák, a sokoldalú, néha ritkaságszámba menő, kevéssé használt képgrafikai módszerek, illetve az anyagtársítások, a kollázs lehetőségei vonzanak. A kollázs ugyanis megadja számomra azt a szabadságot és rétegzettséget, amit az engem foglalkoztató témák megkívánnak. Benne megtaláltam azt az eszközt, amellyel különböző valóságdarabkákat, elvárásokat és identitásokat illeszthetek egymás mellé, bonthatok szét, vagy éppen írhatok felül. Segítségével női sorsokat, társadalmi szerepeket és elvárásokat vizsgálok – magamban és a környezetemben élő nőkben egyaránt.

A saját stílus megtalálásában, a technikai útkeresésben szinte magától értetődően jelent meg a textilművészet. Az életemben, ahogy sok nő életében, már tizenévesen jelen volt a hagyományos értelmű női kézimunka: a horgolás, a kötés, a varrás, a hímzés. Ebből a palettából 2019-ben, illetve 2020-ban kezdett kiemelkedni a varrás. A gyerekkorom emlékei, a felmenőim, a nőelődök öröksége mind egy lábbal hajtós Matador varrógéphez kötődnek. Ez a masina ma is jól működik, jelen pályaművemhez is ezt használtam, de a kortárs vizualitás jegyében egy modern háztartási villanyvarrógépet szintén igénybe veszek alkotásaim létrehozásánál.

Több a varrás számomra egyszerű textilművészeti technikánál: a női gondoskodás, az összetartás és összetartozás, a javítás és a csendes alkotás évezredes szimbóluma. Ezen keresztül művészeti praxisom során a saját női gyökereimmel lépek kapcsolatba: tizenéves korommal, családom női generációival, illetve minden, a múltban élt olyan lánnyal és asszonnyal, akiknek kézimunkáját valaha csupán női passziónak minősítették és alulbecsülték. A varrás technikáját beemelve a kortárs vizuális művészetbe az ő láthatatlan, értékes tevékenységükre is ráirányítom a figyelmet.

Fotó + kollázs + varrás: három olyan terület, ami jelen pályázati anyagomban is jelen van. Művészeti projektjeimet mindig kutatások előzik meg, inspirációs forrásaim rendszerint fotóalapúak. Nőművésznek vallom magamat: fókuszomban következetesen a női szerepek, a testhez való viszony, a női identitás és a láthatatlan munka állnak, legyen szó akár család-, akár nőtörténetről.