Wirth Abigail munkáinak elméleti és érzelmi alapja a neurodivergens létezés mindennapi valóságából indul ki. Munkáiban elsősorban az önismeret és az identitás lehetőségeit, valamint korlátait vizsgálja; e témákat egy olyan vizuális nyelven keresztül térképezi fel, amely egyszerre egyetemesen hozzáférhető és nyitott a szabad értelmezésekre. A kortárs művészeti diskurzusban a karrier és a család – különösen az anyaság és az alkotói praxis – összeegyeztetése egyre hangsúlyosabb téma. Ez nemcsak gyakorlati és anyagi nehézséget jelent, hanem komoly pszichológiai és etikai dilemma is. Wirth narratív kerámiái kritikusan reflektálnak erre a kérdéskörre, miközben az érzelmi állapotok és a személyes megélések finom elmozdulásait vizsgálják.

Korábbi sorozatában a tárgyak formája az 1990-es évek Polly Pocket játékait idézte: olyan kompakt tokokat, amelyek miniatűr otthoni belső tereket rejtettek, ahol a babák sztereotip női feladatokat végeztek. Wirth ezzel a nemi szerepek korai berögzülésére, valamint a háztartásbeli anyák elszigeteltségére és monoton hétköznapjaira utalt.

Legújabb munkáiban a változás motívuma áll a középpontban; ezeket a darabokat élénkebb színhasználat és új formák keresése jellemzi. A pillangó-sziluettek felületén apró, domborműves fejek jelennek meg – a nyugodttól a dühös arckifejezésekig –, mintha a lepkeszárny pikkelyei lennének. Középen középkori miniatúrák, vízköpők és misztikus ábrázolások ihlette, kisméretű narratív jelenetek rögzítik az egyes érzelmi állapotokat, miközben a környező felületek az érzések fokozatos átalakulását – például a türelem lassú elvesztését – követik le. A konceptuális háttér mellett Wirth gyakorlatát a művészettörténeti ikonográfia és a tudatos kompozíció határozza meg. Munkái középkori és reneszánsz vizuális hagyományokból építkeznek, szentek és mitikus lények motívumait használva. Ezek a referenciák intimitást adnak a műveknek, és tágabb történelmi kontextusba helyezik őket. A pontos struktúrák és az érzelmi tartalom ötvözésével Wirth a 21. századi vizuális és társadalmi sztereotípiákra reagál, pontosabb képet mutatva azok feszültségeiről és a mögöttük rejlő szorongásokról. Wirth 2024-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámia specializációján, korábban pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult festészetet. Az am projects-nél bemutatott első egyéni kiállítása után, 2024-ben csatlakozott a Molnár Ani Galéria művészköréhez.

Call of the Void (2026)

Leírás: Mázazott kerámia, máz feletti dekor festés (arany); mdf lapon, fugazva

Méret: 53x68 cm; kb. 12 kg

A munka egy monumentális kerámia-képekből álló sorozat darabja. A nagyméretű kerámia alapú műegyüttes, a lepke motívumán keresztül a belső, érzelmi változások folyamatait vizsgálja.

A lepke – mint az átalakulás, a törékenység és a metamorfózis szimbóluma – egyszerre szolgál formai inspirációként és tartalmi hordozóként. A forma nem csak allegorikus értelemben érdekes, hanem mint szerkesztési és kompozíciós keret, amelyen belül különböző felületi megoldásokat, színkapcsolatokat és narratív viszonyokat vizsgál az alkotó.

A mozaikszerű szerkesztés, a reliefek hangsúlyos jelenléte és a festői felületkezelés egyszerre idéz meg történeti technikákat és kortárs vizuális nyelveket. A lepke motívuma nem dekoratív elemként jelenik meg, hanem szimbolikus rendszerként, amely az érzelmi állapotok – például türelem, türelmetlenség, belső feszültségek – változását mutatja be. Míg a szárnyfelületeken inkább ornamentális vagy absztrakt megoldások jelennek meg, a központi, figuratív jelenetek saját, belső mitológiai rendszert alkotnak, amelyek szervesen kapcsolódnak a teljes műegyüttes jelentéshálójához.