Neves Kor-Társ Galéria

Struktúrák és Csendek: Négy olvasat a kortárs formáról

A válogatás négy kiemelkedő alkotó – Bors Györgyi, Ludvig Dániel, Nagy Tibor és Szőke János – munkáin keresztül a rend, az anyagszerűség és az emberi állapot kortárs metamorfózisait vizsgálja. Bár a médiumok és a vizuális nyelvek eltérőek, a műveket összeköti a határok feszegetése: a szilárd geometria feloldása, a maszkulin mítoszok játékos dekonstrukciója, az idő természetes eróziójának megörökítése és a szakrális formák humanizálása. A kiállítás egy olyan vizuális térbe invitál, ahol az analóg precizitás a digitális esztétikával, a nyers anyag pedig a legfinomabb költészettel lép párbeszédbe.

 

Bors Györgyi: Kockahámozás VIII. (2026)

110×90 cm | olaj, vászon 

Bors Györgyi művészete a látszólagos sterilitás és a radikális kézművesség metszéspontján radikalizálódik. A Kockahámozás VIII. nem pusztán geometriai formák játéka, hanem egy konceptuális feszültségtér: miközben a látvány a tökéletes digitális renderelések, a parametrikus építészet és a sci-fi disztópiák algoritmus-vezérelt világát idézi, a vászon valójában a tiszta analóg festészet diadala. Minden egyes gradienst, a feszült kékesszürkéket és a szinte lumineszkáló, savas zöldeket a művész milliméteres pontosságú ecsetkezeléssel, klasszikus olajtechnikával vitte fel. A szilárdnak hitt kockastruktúra dekonstrukciója nem rombolás, hanem metamorfózis: a zárt forma rétegei önálló, gravitációt meghazudtoló koreográfiává bomlanak ki. A mű a kortárs magyar op-art és konstruktivizmus hagyományait (Moholy-Nagy, Vasarely) gondolja újra a virtuális kor esztétikáján keresztül.

 

Ludvig Dániel: Gyengéd bika (2026)

70×100 cm | olaj, vászon

Ludvig Dániel festménye a mitologikus archetípusok és a játékos absztrakció ironikus fúziója. A bika, mint az erő, a maszkulin energia és a vadság évezredes szimbóluma, itt egy radikális stilisztikai redukción megy keresztül. A monumentális, nehéz, sötét test sziluettje szinte teljesen síkszerűvé válik, amelyet a művész finom, texturált felületkezeléssel tesz plasztikussá. A kompozíció igazi feszültségét azonban a monokróm tömeg és a testet borító, pasztell- és arany tónusú pöttyök (polka dot) közötti éles kontraszt adja. Ez a dekoratív, könnyed motívumrendszer teljesen átírja a szimbólum jelentését: a fenyegető fenevadból egy lírai, szinte meseszerű entitás, egy „gyengéd bika” válik. Ludvig finom humorral és kiváló arányérzékkel egyensúlyoz a primitív művészet (art brut) formavilága és a kortárs pop-absztrakció között, miközben újraértelmezi az erőhöz kapcsolódó kulturális kódjainkat.

 

Nagy Tibor: Ami megmaradt (2026)

60×60 cm | olaj, vászon 

Nagy Tibor festménye az anyagszerűség, az elfedés és az emlékezet vizuális archeológiája. Az Ami megmaradt című kompozíció a texturális absztrakció mesterműve, amely a lírai absztrakt expresszionizmus és az informel művészet legnemesebb hagyományait hordozza. A kép horizontális sávba rendeződő, sűrű és rétegzett struktúrája a földtani lerakódások, a korrodált felületek vagy az idő által kikezdett organikus anyagok érzetét kelti. A festőkés nyers, mégis kontrollált nyomai, a sűrű impasto textúrák és a függőlegesen meginduló csorgások a teremtés és az erózió egyidejű folyamatát modellezik. A művész a földtónusok – az okkerek, a mélybársonyos barnák és az aranyló reflexek – gazdag skáláját használja, amelyeket a tiszta fehér háttér éles kontrasztja emel ki a térből. A cím egyszerre utal a pusztulás utáni csendre és a lényeg megszilárdulására: a kép nem a hiányt, hanem a túlélő anyag megalkuvást nem ismerő, monumentális jelenlétét ünnepli.

 

Szőke János: Fáradt angyal (2026)

20×14×7 cm | bronz szobor, kő talapzaton 

Szőke János kisplasztikája a szakrális ikonográfia humanizálása és a klasszikus modern szobrászati tradíciók kortárs reflexiója. A Fáradt angyal című alkotás szakít a transzcendens lények éthoszi, égi monumentalitásával, és a sebezhetőség, az egzisztenciális elnehezedés pillanatát ragadja meg. A bronz megmunkálása – a rücskös, texturált felületek és a patinázott zöldes tónusok – Alberto Giacometti expresszív, meggyötört formavilágát és Henry Moore organikus plasztikáját idézi. A szobor zárt, befelé forduló kompozíciója, a fejét kezére hajtó, gondolkodó póz (a klasszikus Melankólia-póz) mély pszichológiai tartalmat hordoz. Az angyal kezében tartott zárt kör vagy gyűrű motívuma az örökkévalóság és a földi körforgás súlyának szimbólumaként is értelmezhető. A művész bravúrosan egyensúlyoz a légies szárnyak szakrális könnyedsége és a megfáradt test anyagi nehézkedése között, intim, mégis egyetemes emberi tapasztalattá formálva a magányt.

 

MŰVÉSZEINK

  1. BERECZKY Kata
  2. BIHON Győző
  3. BORS Györgyi
  4. CZOBOR Sándor
  5. GÁSPÁR Géza
  6. GULYÁS Andrea
  7. LUDVIG Dániel
  8. MÜLLER Árpád
  9.  NAGY Tibor
  10.  SZAX Olivér
  11.  SZŐKE János

Elérhetőségek

Cím: 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 3.

Telefon: +36 1 267 5262

Budapest
Contemporary