Fábián Veronika munkásságának középpontjában az ékszer társadalmi és kulturális jelentése áll. Számára az ékszer nem pusztán viselhető tárgy, hanem olyan közvetítő felület, amelyen keresztül az identitás, a fogyasztás, az érték és a személyes szabadság kérdései vizsgálhatók. E szemléletében meghatározó korábbi közgazdasági és pénzügyi háttere is: mielőtt az ékszertervezés felé fordult, éveken át pénzügyi kockázatelemzőként dolgozott. Művészi gyakorlatában ezért a gazdasági rendszerek, a tömegtermelés és az egyéni önmeghatározás viszonya visszatérő témává válik.

Legjellegzetesebb anyaga a lánc. Az iparilag előállított, eredetileg többnyire alárendelt szerepet betöltő láncot forrasztással, kovácsolással, hengerléssel és felületkezeléssel alakítja át autonóm ékszerré. A Rebellious Chains vagy a Chains for an Average Woman sorozatokban a lánc egyszerre anyag és metafora: kötöttséget és szabadságot, alkalmazkodást és ellenállást, társadalmi szerepeket és az identitás változásának lehetőségét hordozza.

Fábián ugyanakkor hétköznapi, fogyasztói kultúrához kapcsolódó tárgyakat is beemel munkáiba. A Bottled és más sorozatok boros- vagy parfümös üvegeket, kávéfőzők alkatrészeit és ipari elemeket értelmeznek újra. Ezekben az anyagi érték helyére a gondolat, az átalakítás és a kézműves munka kerül: az ékszer értékét nem a nemesanyag, hanem az új jelentés létrehozása határozza meg.

1979-ben született Kecskeméten. A londoni Central Saint Martins Jewellery Design szakán 2018-ban szerzett BA-diplomát, majd 2020-ban az amszterdami Sandberg Instituut MASieraad Challenging Jewellery mesterszakán végzett. 2026-ban elnyerte a nemzetközi kortárs ékszerművészeti szcéna nagy presztízsű Friedrich Becker-díját. Munkái több jelentős nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók, köztük a New York-i Museum of Arts and Design, a National Museum of Scotland, a müncheni Pinakothek der Moderne, a Dallas Museum of Art és az amszterdami Stedelijk Museum kollekciójában.