Pap Gábor (1991)

Pap Gábor 1991-ben született Szentesen, majd egy kis alföldi településen, Öcsödön nőtt fel. 2020-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, a soha be nem mutatott, azóta meg is semmisült festményeivel.

A legfiatalabb nemzedékhez tartozó Pap különleges őszinteségű anyaga a József Attila-i fátumot gyúrja össze az art brut önkínzó kegyetlenségével. A 2023-ban született Why not című sorozata a megsemmisült diplomafestmények nagyméretű folytatása, a túlélés bárdolatlan ódája a pokoljárás szamárfüles jegyzettömbjéből.

Pap Gábor spontaneitásában is kiérlelt nyelvezetű festészete szinte a semmiből született meg a Covid- járvány kitörésének évében. Igazi antifestészet: szeszélyesen hullámzó szélű, formázott vásznakra készül, hatalmasra felnagyított, szándékoltan nyers, pár színt használó rajzokból. Pap hol az ujjával keni szét a festéket, hol filctollakkal karistolja a felszínt, hol törött zsírkrétával vagy szprével dolgozik, brutálisan nyers, expresszív naivitást adva a képeknek. A tökéletes és modoros derékszög helyett szabálytalan, csücskökkel és hasadásokkal szabdalt formátumokat használ. A síkfelületet rendezetlen mezőkre osztja fel, mint parcellák a háztáji veteményeskertet. Az alig felismerhető motívumok között személyes emlékmorzsák és az inszomniától gyötört éjszakák kényszeres képernyőképei villannak fel, az automatikus írás rendezetlenségét követve: rács mögötti madár és bográcsozó barátok, szerepjátszó szelfik és női magazinfotók, elpattanó ér és South Park figurák, gyászkeretes nagymama és mindent látó szempár, titkos szmájli és fugakereszt, a bölcsek köve és Ronaldinho egérfoga, padlófűtés és vártorony, francia kertművészeti könyv és pókháló, restaurálásra váró stukkók és egy hajnali melósjárat az üres autóúton.

Pap spontán mód feltörő emlékeiből flashback-szerűen állnak össze a képi montázsok. Az egészet pedig jelzésszerű keretezés lépteti át a harmadik dimenzióba, amit hol az építőipar nyersanyagai (téglák, dekorkövek, vasbeton stb.) töltenek meg, hol a jegyzetfüzet lapszélei. A börtönkövek a József Attilá-s „Hét Torony” falmaradványai (Karóvaljöttél), a szamárfüles papírtömb pedig az a jegyzetfüzet – „a szabadulóötletek jegyzéke” –, amelybe a festményeket megelőlegező, filctollal kiszínezett rajzok készültek.

József Attila írja a pszichoanalitikus kezelés alatt született, gyomorforgatóan őszinte Szabad-ötletek jegyzékében: „tejföl / kelj föl / kelj föl és járj / tele a füzet / adj oda neki tíz pengőt s e füzetet égesd el”. Szerencsétlenségére a szerelemtől, nyomortól és totális lelki bizonytalanságtól gyötrődő költő nem égette el a füzetét, megmaradt, kiadása irodalmi botrányt kavart fél évszázaddal később. Pap Gábor aKörös-parti Öcsödön lakik, a nagyanyjától örökölt parasztházban, pár sarokra a költő egykori kényszerotthonától. A félárva József Attilát a Gyerekvédő Liga küldte el egy öcsödi parasztcsaládhoz óvodás korában; szeretetnélküli közeg várta, ahol létét is megkérdőjelezve Pistának szólították.

„Öcsödön rossz volt” – írta a Szabad-ötletek jegyzékében. Pap Gábor ugyanebbe a pusztuló falusi igénytelenségbe menekült vissza a Képzőművészeti Egyetem elvégzése után, az öcsödi Szabadság utca 6. szám alá, hogy végleg eleméssze magát, ismeretlen kórok és önpusztító szenvedélyek, nyers munka és örök álmatlanság közepette. De nem így történt, a pokoljárás után a túlélés bárdolatlan ódáit festette meg, nem saját sírköveit. Elővette rajzainak vázlatfüzetét, saját szabad-ötleteinek jegyzékét, amiben a filctollal felrótt rajzai lapultak. Ezeket festette meg 2023 elején a Why not című sorozatának nagyméretű, formázott vásznain.

Pap Gábor egyedi hangütését a magyar képzőművészetben egyedül Tóth Menyhért art brut parasztexpresszionizmusához vagy Bukta Imre háztáji konceptpoéziséhez lehet csak hasonlítani. Távoli rokonai a proletárdühből, törvényenkívüliségből és költészetből szőtt önsorsrontó otthontalanok, Francois Villon, Derkovits Gyula, József Attila vagy Jean-Michel Basquiat. De Pap mindenféle esztétizáló szépelgéstől igyekszik elhatárolni magát. „Nem hozzáadni, hanem elvenni kell a művészettörténetből!” – vallja. „Furcsa, korcs képeket akarok létrehozni, olyanokat, amire nem lehet azt mondani, hogy naiv vagy bad painting, de ne legyen direkt trash se. Semmi esetre se legyen poénos.” Pap művészete őszintébb, mint a bad painting, nyersebb, mint a naiv festészet, sérültebb, mint a modoros glitch esztétika és pusztítóbb, mint a divatos trash. A Szabadulóötletek jegyzéke a pokoljárás jegyzettömbje és a túlélés hangjának bárdolatlan ódája. Egy nagy formátumú életmű ígérete.

/Rieder Gábor/